•Bevezető•

Noha a játék valóságos helyszínen játszódik, valós időben, emberi/embertelen szereplőkkel, nem merülhet ki néhány átlagosnak, vagy tömegcuccnak nevezett faj mozgatásában. Semmi sem kötelező. Így csak annyit kérhetek, hogy olvasd el egyszer ezt a röpke háttértörténetet, a döntés viszont már a te kezedben van. Mármint, hogy rálépsz a történet útjára, átírod/folytatod a játékaid során, vagy csakis a saját életedet akarod alakítani itt.
Akárhogyan döntesz, már most az elején szeretnénk leszögezni, hogy semmit nem fogunk rád erőszakolni, és természetesen menet közben is meggondolhatod magad.

•Teremtéstörténet•

A világban amit ma ismerünk, kezdetben káosz uralkodott. Nem léteztek emberek, sem föld, víz, tűz, levegő, vagy élő szervezetek. Isten és Shatanel egymaga volt a világban. Mint a jó, és a velejéig romlott, rothadó gonosz. Már csak idő kérdése volt, hogy elkezdődjön közöttük a természetfeletti ping-pong... Ki hinné el ma már, hogy a jó és rossz közötti örökös küzdelem egy ártatlan játékkal indult az unalom ellen? Pedig így igaz, hidd csak el.

Egy napon Shatanel sötétségbe burkolta a világot, mire Isten válaszul megteremtette a Napot, és elválasztotta a fényt a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte el, míg a sötétséget éjszakának.
Shatanel nem folytatta, versenyre szállt Istennel. Tűzzel borította el a világot, mely összemosta a nappalt az éjszakával. Isten se hagyhatta ám annyiban, megteremtette a vizeket, hogy eloltsa vele a tűz emésztő melegét. Teljesen ugyan nem olthatta ki, de ahol összeütközött a víz a tűzzel, kialakult egy vékony határ mely a végtelen mélységbe taszítja a tüzet, és maga fölé parancsolja a vizeket. Ezt a határt/falat Isten és Shatanel földnek nevezték el. Míg tűz és víz egyenletes nyomást gyakorol rá, sértetlen marad, s egyre csak növekszik.
Megszületett hát a Föld, és az egyensúly, ami egészben tartja azt.
Míg isten a Föld felett élt, Shatanel a föld alatt lelt békére a mindent elemésztő tűzben. Később Isten országát Mennyeknek nevezték el, míg Shatanel tüzes birodalma a Pokol lett.
Évszázadokat töltöttek el így, egymástól külön, csendes magányukban, mígnem az unalom, a magány győzedelmeskedett felettük, és arra vezérelte őket, hogy teremtsék meg saját gyermekeiket, akik méltó társaik lehetnek az örökkévalóságban. A gyermekeket saját képükre mintázták, s egymás tükörképei is voltak. Ám míg az egyik isteni jóságot örökölt, a másikban Shatanel gonoszsága tombolt.
Az idő teltével Isten és Satanel megfigyelte, hogy ha az egyik gyermekében szomorúság ébredt, azt a másik is ugyanúgy átélte. Ha a gonoszban pokoli harag gyúlt, a jó is vele együtt tombolt. Rá kellett jönniük, hogy nem csupán külsőre hasonlítanak hozzájuk, a teremtőikhez, hanem minden jellemző vonásukat is örökölték. A gyermekek tehát egy ugyanazon lelkek voltak, két külön testbe zárva.
A gyermekek hamarosan felcseperedtek, és ráébredtek saját erejükre, hatalmukra, mely az idő teltével egyre csak gyarapodik, fejlődik. És rájöttek arra is, mekkora hatalmuk lehetne amennyiben ők ketten összefognak...
Két évezreddel később a gonosz herceg apja ellen fordult, és elzárta Satanelt a pokol legmélyebb bugyrába, ahonnan nem tudott szabadulni többé. A gonosz döntése arra kényszerítette a jó herceget, hogy Ő is megtegye ugyanezt apjával, így Isten és Satanel is rabságba esett, a világ élén pedig csak a hercegek maradtak.
Shatanel bosszúból átkot szórt a fiára. Meghagyta, hogy saját vére ontsa majd ki az övét, hogy átvegye helyét a Pokol trónján, és hogy vele együtt pusztuljon az ő másik fele is életük kétezredik esztendejében.
A gyermekek, teremtőjük nevei után magukat is istennek és ördögnek nevezték.
Az ördög -tartva Shatanel átkától, és részben emésztő magánya csillapítására- katonákat teremtett maga mellé, akik majd megvédelmezik igaz urukat, a királyukat. Így teremtetett Asmodeus, Belial, Leviathan ás Azazel, kiknek a démon nevet adta, és akiknek bár hatalma óriási volt, az ördög gondosan ügyelt arra, hogy az Ő erejét senki ne legyen képes meghaladni...
Amiért isten és ördög egy és ugyanazon lélek, két külön testben; az ördög döntése arra késztette az istent, hogy ő maga is teremtsen segítőket, hívőket maga mellé. Így keletkeztek az első angyalok is: Lucifer, Mihály, Rafael és Gabriel, kiket később, a többi angyal megjelenésével már arkangyaloknak neveztek.
Jó és gonosz később saját képére, együttes erővel teremtette meg az embert, az állatokat, a növényeket, és minden ma ismert élő szervezetet. Mindegyikben volt egy rész jóság, és ugyanannyi gonosz is. Hogy ezt megőrizzék, minden ember mellé teremtettek egy-egy őrangyalt, és ártó démont is.

•Körforgás•

Egy napon úgy döntött az isten és az ördög, hogy az emberek között fognak élni. Alakot öltöttek hát a Földön, és elvegyültek gyermekeik között. Az isten elámult az emberek jóságán, míg az ördög a bennük rejlő gonoszságot dicsőítette.
Az isten földi élete harmincharmadik évében beleszeretett egy halandó nőbe, aki képtelen volt gyermeket nemzeni. Isten "ismervén az ő asszonyát" mégis teherbe ejtette a nőt, de az anya már nem élte túl a gyermekek szülését, az újszülött fiúk pedig magukra maradtak.
Az ikergyermekek, bár külsőre egymás tökéletes másai voltak, jellemre úgy különböztek a másiktól, mint tűz és a víz. Míg az egyik lelke ragyogott a jóságtól, a másiké gonosz, és végtelenül sötét volt.
Mikor az isten és az ördög visszatértek igaz birodalmaikba, magukkal vitték az árván maradt gyermekeket is. A jót az isten nevelte fel angyalok énekén, addig a rossz gyermek a pokolban sínylődött, de az ördög sajátjaként nevelte.
A gyermekek felnőttek, később pedig atyáik példájára maguk is alakot öltöttek a földön.
Egyszer a fény hercege beleszeretett egy halandó asszonyba, mint az atyja, s az a nő is ikerfiúknak adott életet. Az egyik csupa jóság, míg a másik a megtestesült gonosz.
Az új gyermekeinek születésével, az ördög és az isten gyengülni kezdtek, a hercegek pedig egyre erősödni.
Egy nap, az alvilág hercege (oldalán az ő "fiával") újra alászállt a pokolra, és beteljesítette Shatanel átkát: megölte az ördögöt, helyére pedig ő lépett. Amiért isten és ördög egy lélek két testben, az ördög halálával az istennek is bevégeztetett. A hercegek átvették atyáik trónját, s míg ők uralkodók lettek, gyermekeik hercegekké váltak. Az új ördög azt gondolta, hogy Stanael "jövendölése" csak atyjaikat kárhoztatja el... Talán ő lepődött meg a legjobban azon, hogy egy évezreddel később saját gyermeke tört az életére. Így kezdődött el a ciklus, a körforgás; és tart ez így amióta világ a világ..

•A hamis jóslat•

Létezik egy legenda a halhatatlanok köreiben. Egy jóslat, mely a megváltó eljövetelét hirdeti. Feladata, hogy véget vessen az évezredekre visszanyúló háborúnak vámpír, és farkas között, vagy örök kárhozatra ítélje őket.

•A vég•

Exael az alvilág hercege. Csupán néhány évtizede érkezett a Földre, hogy mielőtt elfoglalná apja, az ördög helyét az alvilág trónján, megismerje mindazt amit majd uralni fog. Vele együtt a fény hercege is kivenné részét a Földi létből, ám amíg az alvilág hercege elmerült a földi gyönyörökben, Aeron remete életvitellel kíván elbújni a rá váró kutyakötelesség elől. A hercegeknek ugyanis örökösöket kell nemzenie mielőtt a trónra ülnek, így fenntartva az élet körforgását.
A hercegeknek azonban más, a világ számára végzetes terveik vannak.
Már rég elveszítették hitüket az emberiségben, céljuk hát, hogy velük, az ő uralkodásukkal érjen véget a világ.

•A Jövendölés•

Az ördög látója baljós híreket hozott. A világ melyet ismerünk, és amit jó és rossz egyensúlya tart egy egészben, egyre halványulni látszik. Oka egy döntés, amit a hercegek hoztak meg, mikor alakot öltöttek a Földön. A döntés, miszerint nem nemzenek utódot földi létük alatt, ezzel felborítják a körforgást, a ciklust, az élet rendjét.
A remény azonban nem várt helyről ígérkezik, két éjteremtmény születését jósolja meg a látó. A fekete és a fehér eljövetele mindent megváltoztat majd... a megfelelő eszközökkel, és a Sors közbeavatkozásával...

•A Kódex•

Isten és az ördög (bízva a Látó jövendölésében) megteremtették a Kódexet, melyet két részre szakítottak és felruháztak saját energiáikkal. A fehér Kódex, az élő tudás ajándéka. Élők és majdan születők neveit sorolja fel a könyv, és prófétákét kiknek életének minden tettét feljegyzi magának. A fekete kódex a holtak- és a majdan elhunyó emberek történetét vezeti fel.
A könyveket csak a két kiválasztott tudja elolvasni, még a hercegek sem olvashatják soraikat. Számukra - ahogy mindenki más számára is- csupán kopott könyveket jelentenek, üres lapokkal.
A Kódexeket úgy látták el mágiával, hogy előbb-utóbb rátaláljanak kiválasztottaikra, akik földöntúli fájdalmat élnek át a könyvek közelében, míg nem fogadják magukba azok erejét. A kódexek megalkotásakor csak a látó tudta, hogy ez a hatalom, melyet egyszer majd a kiválasztottak nyernek el, még az uralkodó dinasztia erejét is felülmúlhatja majd.
A hercegek, mintegy családi hagyatékképpen kapják meg apáiktól a kódexeket, akik magukkal hozzák a Földre azokat.

•A Játék•

Exael, az alvilág hercege már rég elveszítette hitét az emberekben, azonban hogy ne teljen unalomban a Földön még hátra lévő néhány év, alattomos játékot eszelt ki az éj teremtményeinek. Exael elrejtette saját könyvét itt, Bostonban, és bedobta a csalit a "megváltó legendájáról", aki majd végérvényesen eldönti a háborút vámpír és farkas között... A hamis jóslat szerint, a megváltó kilétét csak a Kódex árulhatja el. Ahhoz hát, hogy megtalálják azt a személyt, előbb a könyv nyomára kell bukkanniuk.
*Exael kényelmesen hátradől a fotelban és élvezi a műsort...*

•A csoportok viszonya•

Noha itt, Amerikában -kisebb összetűzések kivételével- béke honol az éj teremtményei között, az Európában dúló küzdelem elkerülhetetlenül nyomul vissza Amerika területére - hála a megváltó legendájának, egyre több hatalom és kincsvadász utazik ide, magukkal hozva saját nézeteiket is...-
Az ősi ellentét mindig is ott lappang vámpír és farkasok között, de jelenleg még a játékosok döntik el, hogy ők maguk miként viszonyulnak a többi fajtához.
Vajon ez az ellentét kiéleződik annyira, hogy itt is kitörjön a háború? Ki fedezi majd fel a Kódexet? És ki talál rá a megváltóra?

••Döntsd el Te magad!••